2011. március 13-án jótékonysági estre került sor tiszapéterfalvi kultúrházban. A rendezvény célja a Tivadarfalvai és a Técsői Református Líceumok támogatása. A vendégek köszöntése után Seres János...
A rendezvényen felszólalt Orosz Ildikó, a KMPSZ elnökasszonya is. Beszédében életünk kihívásairól szólt. Arról, hogy 15 évvel ezelőtt az volt a kihívás tétje, képesek leszünk-e létrehozni egy szellemi műhelyt, ahol az oktatás magas színvonala mellett református szellemiséget is kapnak a diákok, vagy már középiskolába Magyarországra kellene vinni gyerekeinket. A következő kihívást a bizonyítványok elismertetése jelentette, mert sokan kételkedtek, kishitűek voltak, vagy nem akarták megvívni a harcot azért, hogy önálló intézményként , de állami érettségi okiratot adhassanak ki a végzősöknek. Napjaink kihívása, hogy sikerül-e megújulni a líceumoknak szerkezetükben úgy, hogy megmaradjanak nyelvükben és szellemükben magyarnak, és hitükben, normarendszerükben reformátusnak. Orosz Ildikó analógiaként Robert M. Pirsig regényének egyik részletét hozta fel példának, melyben arról tanakodnak, lehet-e kocsmát nyitni egy olyan templomban, melyet otthagytak a hívek, és évek óta lakat alatt áll. Az eszmefuttatás szerint az ilyen templom csak épület, porhüvely, mint az emberi test, amit elhagyott a lélek. Napjaink nagy kihívása, hogy az elmúlt évtizedben külföldi, főleg magyarországi támogatással épített iskolákban, kollégiumokban lesz-e diák, megmarad-e a református és magyar szellem, vagy néhány év múlva azon tanakodnak a tulajdonosok, hogyan hasznosítsák, nyissanak-e benne esetleg panziót, szállodát.