1956. október 23-án az egyetemi ifjúság békés tüntetést szervezett Budapest utcáin. Egyszerű emberek, munkások, járókelők csatlakoztak hozzájuk.
Este százezres tömeg tüntetett, a rádiónál tűzharcra került sor. Éjjel fegyveres felkeléssé szélesedett a békésnek induló tüntetés. Másnap kitört a szabadságharc.
Olyan dátum a magyarság életélben 1956. október 23-a, amely ma is jó példaként áll előttünk. 56 hősei kiálltak a hazájukért, jogaikért, országuk függetlenségéért.
Erre a jeles dátumra emlékeztek meg az Aknaszlatinai Bolyai János Középiskolában is. A megemlékezésen jelen volt a település alpolgármestere, Kocserha János, és a KMKSz helyi alapszervezetének elnöke, Szedlák Gyula. Az alpolgármester úr köszöntő beszédében elmondta, hogy fontos megemlékeznünk erről a dátumról, és azokról az emberekről, akik hősiesen kiálltak hazájukért. Kiemelte, hogy a közelgő választásokon nekünk, kárpátaljai magyaroknak, ugyanilyen bátorsággal kell helytállnunk, összefognunk, arról tanúskodva ezzel, hogy egy erős, összetartó nemzet vagyunk.
Az iskola diákja rövid műsorral készültek e jeles nap alkalmából. Műsorukban visszaidézték az 1956-ban történt eseményeket, verset mondtak és énekeltek.
Végül Benedek Imre, az Aknaszlatinai Bolyai János Középiskola igazgatója és a vendégek elhelyezték koszorúikat az iskola falán lévő emléktábla alá.
1989 óta elfoglalták a méltó helyet a magyar történelem 1956-os mártírjai. Azok, akik életben maradtak, nehéz lelki terhet hordoztak magukban hosszú éveken át, s mind a mai napig nem tudták feledni 1956 emlékét, szellemét.
