Mikes Kelemen Hagyományőrző Alkotótábor–2014

 Az idén immár tizenkilencedik alkalommal megszervezett tábornak most először a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceum adott otthont. A helyszín tökéletes választásnak bizonyult. A kényelmes kollégiumi szobák, a kitűnő konyha mellett a hatalmas, árnyas udvar és sportpályák tágas teret biztosítottak a szabadtéri foglalkozások, többek között a tábortűz, a sportolás, az íjászat és a lovaglás lebonyolítására.

Az alkotótábor közel két évtizede a magyar történelem és kultúra iránt érdeklődő gyermekek egyik kedvenc tábora. Táborunk legfőbb feladata, célja a nemzeti identitás, öntudat erősítésén, a természettel való közelebbi kapcsolat kialakításán és a gyakorlati készségek fejlesztésén túl az, hogy kiegészítse a résztvevők hiányos történelmi ismereteit a magyar nép és magyar történelem kapcsán azokban a témakörökben, amelyekkel iskolai tanulmányaik során nem, vagy csak hézagosan ismerkednek meg. Sajnos a kárpátaljai iskolásoknak év közben nincs lehetőségük arra, hogy íjászatot, lovaglást tanuljanak, vagy pedig kézzelfogható közelségből ismerkedjenek meg elődeink viseletével, eszköztárával.

A Kárpátalja különböző településeiről érkezett résztvevők (Ugocsától egészen Aknaszlatináig) a közel egy hét folyamán gyakorlati foglalkozásokon és előadásokon, pontosabban élő történelemórákon is részt vettek. A Békéscsabai Történelmi Íjászkör tagjai, Szedlják István, Batta Csaba és Perjés Zsuzsanna az ötvösmesterség és a bőrdíszművesség rejtelmeibe avatta be a résztvevőket, akik többek között karkötők és tarsolylemezek készítése során gyakorlatban is kipróbálhatták a látottakat, tanultakat. A kézművesfoglalkozások szüneteiben magyarországi barátaink a helyi hagyományőrzőkkel együtt íjászbemutatót tartottak és bemutatták a karikásostor mesteri használatát is. A Csíkszeredából (Erdély) érkezett Szabó Zoltán fafaragást, ezen belül is kopjafafaragást oktatott (megismertetve a résztvevőket a kopjafák szimbólumrendszerével is), Horváth Béla történész pedig különböző korok korhű ólomkatonáinak elkészítését tanította, továbbá az esti tábortüzeknél mesélt, dobolt, játékokat tanított, s előadást is tartott a székelyek eredetéről. Kalanics Éva salánki kézművessel természetes anyagokból különböző dísztárgyakat, csuhévirágot, rongybabát, fiával, Kalanics Attilával kokárdát lehetett készíteni gyöngyből. A salánki Kész Réka a makramézás, csomózás technikáját mutatta be, s az ő segítségével hőgyurmából különböző ékszereket is készítettek az ügyes kezűek. Kohut Ferki Julianna nemezelést, Hidi Endre bácsi agyagozást, Kohut Attila pedig íjászatot oktatott. Kész Barnabás, a tábor vezetése mellett a lovagoltatást vállalta magára, melyre a kora délelőtt és késő délutáni órákban került sor. Ezen kívül élő történelemórák, beszélgetések zajlottak a különböző korok fegyverzetéről, valamint a magyar mondavilágról.

Minden éven választunk egy aktuális témát, az idén Dózsa-évforduló van, ezért az 1514. évi parasztháború fegyverzetével foglalkoztunk behatóbban. Kész Margit a szervezési feladatok ellátása mellett a klasszikusabb értelemben vett hagyományőrzés terén munkálkodott. A líceum főszakácsa, Orosz Miklós főszereplésével egy népszerű labdacsöröge, rózsafánk és kürtőskalács sütés keretében vidékünk hagyományos ízvilágával ismertette meg a gyerekeket. A mozgalmas programokat minden este tábortűz zárta meséléssel és népdalénekléssel.

A táborban töltött hat nap alatt a fiatalok nemcsak pihentek és szórakoztak, tárgyi tudást és gyakorlati ismereteket szerezhettek, a maguk készítette tárgyakat vihették haza, de egy kis életre való nevelést is kaptak. Azt hiszem, a tábor valamennyi szervezője nevében kijelenthetjük: akkor érezzük munkánkat eredményesnek, ha hozzájárulhattunk a nálunk megfordult gyermekek nemzettudatának és helyes értékrendjének kialakításához.

Kész Barnabás, a tábor vezetője

 

A tábor megvalósulását a Nemzeti Erőforrás Minisztérium és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatta.

       

Kapcsolódó galéria