facebook share google share twitter share youtube chanel
  • Magyar
  • Ukrainian
  • English
KMPSZ
+380-3141-43259
info@kmpsz.uz.ua
www.kmpsz.uz.ua

Orosz Ildikó beszéde a KMPSZ XXVII. közgyűlésén

Tisztelt egyházi és világi méltóságok, Kedves vendégek, Tisztelt közgyűlés!

Itt az idő, hogy megvonjuk a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség2018-as mérlegét. Az elmúlt év még mindig a 2017-ben elfogadott oktatási törvény 7. cikkelyével történő hadakozás jegyében telt. Precedens értékű dolog történt 2017-ben: megszakadt az a természetes folyamat és állapot, ami, a napjainkban Kárpátaljának nevezett régióban évszázadok óta működött: természetes jog volt az anyanyelvű oktatás lehetőségének biztosítása a kisebbségek számára. Ennek a jognak a folytonosságát a főiskola Hodinka Antal Kutatóintézetének munkatársai egy könyvben is rögzítették, megcáfolva azokat a hamis állításokat, amellyel a médiát és Európát elárasztották az utóbbi években, hogy ez a jog a környező országokban sem biztosított, csupán Ukrajna volt kegyes és engedett a kisebbségek túlzó anyanyelvű oktatási gyakorlatának. Sajnos annak ellenére, hogy a Velencei Bizottság megállapította a törvény jogsértéseit, és az államelnök vállalta, hogy a Velencei Bizottság határozatát végrehajtja, ebbe az irányba pozitívelmozdulás nem történt. A parlament nem szavazta meg a Velencei Bizottság által elvárt módosításokat. Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen nekünk magyar kisebbségeknek írásos szerződésünk van Porosenkó államelnökkel arról, hogy kisebbségi jogainkat biztosítja, megvédi, amennyiben mi kárpátaljai magyarok őt támogatjuk az elnökválasztáson. Mi kárpátaljai magyarok mintegy hetvenezren reá adtuk le voksainkat, viszont az elmúlt 4 évben az általa megigért dolgoknak pont az ellenkezőjét hajtotta végre velünk szemben. Elvették alkotmányos jogunkat, a szabad nyelvválasztás lehetőségét az oktatás teljes vertikumában. Amikor több mint 60 ezer aláírásunkkal ellátott kéréssel hozzá fordultunk, hogy vétózza meg a törvényt, már nem emlékezett aláírt ígéretére.

Ettől szomorúbb, hogy a konstruktív építő párbeszéd helyett, ahol az Oktatási és Tudományos Minisztérium által szervezett, lekezelő, kioktató, iszapbirkózás jellegű,látszat-tárgyalásokon kellett részt vennünk. Több fordulóra is sor került az év folyamán, ahol azt akarták velünk elhitetni, nekünk megmagyarázni, hogy nem jól értelmezzük a törvényt. Keresztkérdéseink kapcsán mindig kiderült, hogy mégis jól ismerjük az ukrán törvényt, és ami le van írva, az azt jelenti, amit a törvényalkotó honatyák gondoltak, amit nem tudunk elfogadni. Ilyenkor feltették a lemez mások oldalát, melyben elmondták, hogy őket csak a jó szándék vezérli, és higgyük el, más módszerrel, mint amit ők ajánlanak, az ukrán nyelvet megtanulni nem ukránoknak lehetetlen. Amikor új érveket hoztunk fel, melyek megállják a helyüket, akkor látszatlépéseket tettek, mintha elfogadnák érveinket, majd átiratban újramegpróbálták velünk elfogadtatni. Például a legutóbbi tárgyalásokkor elfogadták, hogy az ukrán nyelv és irodalom oktatásánál vegyék figyelembe az európai normákat és kompetencia alapú szabályokat dolgozzanak ki, és ennek megfelelően kérjék majd számon az ukrán tudást érettségikor. Össze is hívtak egy értekezletet, amelyen előterjesztették javaslataikat. Amikor alaposabban elolvastuk az előterjesztést, kiderült, hogy továbbra is a nemzetközi gyakorlatbanugyan létező kétnyelvű oktatást akarják kötelező jelleggel minden szülőre és diákra ráerőltetni, amit az európai államokban általában a magas presztízsű szülők választanak gyermekeik számára a többségi államok elit iskoláiban önként. Magyarországon is vannak ilyen gimnáziumok, ahol egy évig csak az adott oktatás nyelvét tanulják, hogy képesek legyenek a következő évben a tantárgyak egy részét ezen a nyelven elsajátítani.  De ez önkéntes alapon választható, így a gyermek anyanyelvi jogai nem sérülnek. A minisztérium újabb lépése azt jelenti, hogy az általa elképzelt oktatási rendet próbálja arany papírba csomagolva a „karácsonyfánkra rakni”, igyekszik elhitetni velünk, hogy abban az a szaloncukor van, amit mi is szeretnénk, közben a díszes csomagolás parafadugót rejt csupán. Mintha nem teljes értékű gyereknek tekintenének és kezelnek minket, de biztosan nem államalkotó, adófizető, alkotmányos jogokkal bíró polgárnak. Erre utal az a rendelet is, amelyben a miniszterhelyettes 2018 tavaszán a főiskola Esztergom termében tett ígéretet realizálta. Hrojszman államelnök rendelete szerint 2019-ban a nem szláv anyanyelvű és a krimi tatár érettségizők számára az emeletszintű ukrán vizsgán alacsonyabb átmenő ponthatárt határoznak meg, mint az ukrán ajkú vagy szláv nyelvcsaládhoz tartozó érettségizők esetében. Ezt akár pozitívan nyugtázhatjuk, végül is egy kérdésben a minisztérium állta a szavát. Üröm az örömben, hogy rendelet indoklásában nem az szerepel, hogy az esélyegyenlőség biztosítása érdekében csökkentik a ponthatárt, mert az ukrán nyelv és irodalom tesztek az ukrán anyanyelvű, ukrán iskolában érettségizett és ukrán szakra felvételizettek szintjéhez igazodik, ezért hátrányban vannak azok, akiknek az anyanyelve nem ukrán és nem ukrán szakra szeretnének felvételizni, tanulmányaikat nem ukránul végezték. A ponthatár módosítást, a rendelet szerint, a sajátos nevelési módszereket igénylők jogainak biztosítása érdekében hozták. Végül is, a kisebbségek is sajátos képességekkel bírnak, mert sajátos anyanyelvvel és kultúrával rendelkeznek. Ilyen értelemben nem is lenne sértő, amennyiben nem ismernénk az oktatási törvény ide vonatkozó értelmezését. A törvény szerint ebbe a kategóriába: a valamilyen szinten sérült szellemi vagy testi fogyatékkal rendelkezők tartoznak. Tehát immár nemcsak Farion professzor asszony, hanem a Hrojszman által vezetett ukrán kormány is úgy gondolja, hogy a nem ukrán anyanyelvű nemzeti kisebbségek szellemileg fogyatékosak, mert más nyelven beszélnek és gondolkodnak, amiről kormányhatározat is született. Felháborítónak és sértőnek tartjuk,de a ponthatár csökkentéséről nem mondunk le.  Nem mondunk le jogainkról sem annak ellenére, hogy bizonyos politikai erők és tényezők, akik nyíltan nem fedik fel arcukat, mindent elkövetnek, hogy megfélemlítsenek minket, elűzzenek szülőföldünkről, hogy ne vegyünk részt a közéletben, hanem meghúzva magunkat az ukrán állam marginális tényezőjévé váljunk. Erre lehet csak következtetni annak a kutatásnak a fényében, amit a főiskola Lehoczky Tivadar Kutatóközpontja végzett az ukrán hírforrások és törvények  alapján. A „Kisebbségfigyelő monitoring” c. kutatásban a kárpátaljai magyar közösség ellen irányuló megnyilvánulások és cselekmények nyomon követését dokumentáltak a 2014 és 2018 áprilisáig tartó időszakban. A tanulmány 182 esetet rögzített a magyarellenesség megnyilvánulásaiból. A megnyilvánulások nagy részében, azzal vádolják közösségünket, hogy nem tudunk ukránul, a médiában és a különböző orgánumokban, nagyrészt orosz nyelven. A kárpátaljai magyarság járási, megyei képviselői, tisztségviselői, állami alkalmazottai tiszteletben tartva az államnyelvet, megtanulták az ukránt minden állami segítség és támogatás nélkül, míg az ukrán honatyák nagy része mindenütt és a médiában is oroszul fejtik ki gondolataikat. Ez a kettős mérce jellemzi az országot, hogy megszűnjön,ezért fontos hogy továbbra is kiálljunk saját véleményünk mellett.

A mai nap így arról is szól, hogy a pedagógusszövetség, a főiskola, a Területi Továbbképző Intézet Beregszászi Fiókintézetének közreműködésével kidolgozott ukrán, mint államnyelv kisebbségek számára című kerettantervet megvitassuk és jóváhagyjuk azt a változatot, amit beterjesztünk a minisztériumhoz. A kerettantervet véleményezésére eljuttattuk hozzátok, december 12-én az elnökség összesítette a javaslatokat, beépítette a programba, így a mappában található változat tükrözi a kárpátaljai magyar szakemberek álláspontját. Amennyiben jóváhagyjuk, ismét vitassátok meg a tantestületekben és, a véleményeteket juttassátok el a minisztériumba is, hogy minél nagyobb támogatottság mellett képviselhessük azt a következő tárgyalásokon.

De hagyjuk a siránkozást és a mérgelődést, beszéljünk arról, ami előrébb vitte anyanyelvi oktatási rendszerünket ebben az évben.

A tanév folyamán a minisztériumi tárgyalásoknak köszönhetően sikerült elérni, hogy az első osztályosok a magyar ábécéskönyv és munkafüzetek alapján sajátíthatják el a betűvetést és az olvasást. Az EMMI és Magyarország Beregszászi Főkonzulátusának támogatásával minden iskolába eljutottak a könyveket és a munkafüzeteket. Köszönjük! Most már rajtunk a sor, hogy olyan tudást biztosítsunk gyerekeink számára, mint az anyaországban. Ezért felkérem a KTTI Beregszászi Fiókintézetét, hogy egyrészt a tantervet igazítsák a könyvek betűrendjéhez, másrészt szervezzenek tanfolyamot a könyvek alkalmazásának elsajátításáról.

Megjelent a magyar nép története című segédtankönyv első része és a nyomdában van a 2. rész is. Amennyiben elkészül, tartsunk bemutatót, és a szerzők hívják fel a kollégák figyelmét az alkalmazás lehetőségeire. 25 éves gyermeklapunk az Irka és szakmai folyóiratunk a Közoktatás.A Nemzetpolitikai Államtitkárság támogatásának köszönhetően jelenhetnek meg. A Nemzetpolitikai Államtitkárság támogatta a Tanítók Házának teljes rekonstrukcióját Beregszászban, amit pedagógusnap előtt adhattunk át. Tekintse minden a kárpátaljai magyar pedagógusok szakmai házának/hazájának és töltsétek meg tartalommal, használjátok célszerűen.

2018-ban a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága Szabolcs Szatmár Bereg Megye és Kárpátalja együttműködésért felelős kormánybiztossága által vezetett, a BGA lebonyolító szervezetének közreműködésével megvalósulhatott a Kárpát-medencei óvodaprogram első üteme. A Kárpát-medencei óvodaprogram első ütemében a magyar kormány döntésének értelmében Kárpátalja 2 197 326 135 HUF támogatásban részesült. Ebből a Kárpátaljai Római Katolikus Egyház 360 629 000 HUF-ot, a Kárpátaljai Görögkatolikus Egyház Ugocsai Esperesi Kerülete 182 020 000 HUF-ot, a Kárpátaljai Református Egyház 660 677 135 HUF-ot kapott óvodaprogramjukra, a KMPSZ 994 000 000 Ft támogatásban részesült a kárpátaljai magyar tannyelvű ukránállami óvodák fejlesztésére. A program keretében 50oktatási intézmény került felújításra részlegesen vagy teljesen.   A program részeként azokon a településeken, ahol több évtizede megszűnt minden szintű intézményes magyar oktatás, de a lakosság egy része magyar nemzetiségűnek vallja magát, új épület vásárlásával magyar óvodát szeretnénk indítani. Az óvodafejlesztési program első ütemében épületet vásároltunk Szerednyén, Alsókerepecen, Bakosban, Aknaszlatinán, Terebesfehérpatakon, illetve Eszenyben megvásároltuk az eszenyi községháza által elkezdett új óvoda fundamentumát. A program révén folytatódott a korábban a KMPSZ általmegvásárolt Kisgejőci kultúrház felújítása és átalakítása az óvoda és elemi iskola részére, miután szeptemberben ki kellett költözniük a református parókiából ahol korábban működtek. A felújítási és ingatlanvásárlási költségek 79 838 877 hrivnyát, azaz 844 587 720Ft-ot tettek ki.A támogatásnak köszönhetően 98 magyar, illetve magyar csoporttal is rendelkező óvoda kapott számítástechnikai eszközöket: 55 GB magyar népmesét tartalmazó laptopot, projektort és egy múltifunkciós nyomtatót (fénymásoló-szkener-nyomtató) 2 909 768 hrivnya, azaz 30 778 250 Ft értékben. Az óvodai bútorzatot is sikerült részben, illetve teljesen kicserélni47 óvodában 6 130 818 hrivnya, azaz 65 922 774 Ft értékben.30 oktatási-nevelési intézményben megújulhatott a konyhai berendezés is 3 628 402 hrivnya, azaz38 383 603 Ft értékben. 10 óvoda új kerti játékokkal és pavilonokkal gazdagodott 735 160 hrivnya, azaz7 904 946 Ft értékben.

Kinek jó ez és minden magyarországi támogatás? Az ukrán média szerint ez csak a kárpátaljai a magyaroknak jó. Egyrészt mi ukrán adófizető állampolgárok vagyunk, tehát az ukrán adófizetőket támogatja a magyar kormány a magyar adófizetők pénzéből. Olyan feladatokat vállal át, amit az ukrán adókból kellene megvalósítani az ukrán államnak, így közvetlenül az ukrán adófizetőket támogatja a magyar állam közvetve az ukrán államot. Az ukrán állam válláról leveszi a felújítás terheit, ezzel az ukrán költségvetésében felszabadulnak azok az összegek, amit erre a célra kellene fordítani.A felszabadult költségvetési összegeket az ukrán állam átcsoportosíthatja más célokra, akár az ukrán tannyelvű óvodák vagy iskolák felújítására. A támogatás révén megújuló intézményekben a korszerűsítésnek köszönhetően nem csak a körülmények javulnak, de csökken az intézmény fenntartási költsége, rezsije, ami megint az ukrán állami költségvetést tehermentesíti. A felújítások folyamatában ukrán adófizető cégekkel kötött szerződések alapján történik a felújítás, ami így munkahelyek megtartásával és teremtésével további állami költségbevételt generál. A kivitelező cégek ugyanis mind adóznak a bevételeik alapján, továbbá fizetik a munkáltatói, a hadi és egyéb járulékos adót a dolgozóik után. A dolgozók fizetik a személyi jövedelemadót, tehát így tovább gyarapítják az állami és a helyi önkormányzati ukrán költségvetést. A cégek a beruházáskor ukrajnai kereskedőktől és gyáraktól vásárolják az anyagokat, eszközöket, felszereléseket, így közvetve hozzájárulnak az ukrán gazdaság fejlődéséhez, munkaerő megtartásához. Ezek a cégek szintén adóznak, és az ott dolgozók is fizetnek adót, ami megint az ukrán állami költségvetést gyarapítja. A magyar állami programok mindegyike hivatalosan, szerződések alapján érkezik az országba, az állami tőzsdén váltják be ukrán pénznemre, így még a banki szféra bevételét is segítik, amiből megint részesül az ukrán költségvetés. Amennyiben összeadnánk az összes különböző szintű és nemű adót, ami közvetlenül vagy közvetve az ukrán államháztartást gyarapítja a támogatások 60-70 százalékát tenné ki. Még egy nagyon fontos tényező, ami miatt az ukrán állami vezetésnek többszörösen meg kellene köszönni az ilyen típusú külföldi támogatást: nagymértékben hozzájárul az ukrán gazdaság kifehérítéséhez nem kerülnek csúszópénzek, visszaadandó részösszegek személyekhez, hanem átlátható és követhető módon az ukrán költségvetésbe jutnak közvetlenül vagy közvetve. Talán ezt sérelmezik sokan?

A KMPSZ által kidolgozott és még a 2016-2017-es tanévben jóváhagyott bázisiskola program is elindult és folytatódik a Keleti Partnerség Program is melynek köszönhetően több oktatási intézményben történt felújítások a Külgazdasági és Külügyminisztérium támogatásának köszönhetően. A programokat a Kárpátaljai Magyar Főiskoláért Jótékonysági Alapítvány közreműködésével jut el iskoláinkhoz, melynek elnöke Brenzovics László, igazgatója Vass Ilona, akiknek köszönjük, és kérjük, tájékoztassanak a folyamatról.

Aki egy helyben topog, az előbb-utóbb elsüllyed, különösen, ha az alatta lévő talaj ingoványos. Ebből a bölcs népi gondolatból kiindulva a pedagógusszövetség sem szeretne egy helyben toporogni, hanem fejleszteni intézményhálózatát, hogy az minél vonzóbb legyen minden Kárpátalján élő magyar gyökerű számára. Azokra is gondolunk, akik esetleg otthon már nem beszélnek magyarul, de nagyszüleiket szeretik és velük ezen a nyelven szeretnének beszélni, vagy ha már nem élnek a felmenők, tiszteletükre megtanulnák őseik nyelvét. Ennek a gondolatnak a tükrében szövetségünk végzett egy teljeskörű felmérést az iskoláinkban tanulókról, az iskola elhagyásról, lemorzsolódásról, iskolaváltásokról, igényekről. A felmérés alapján kidolgoztunk egy átfogó koncepciót, amely több elemből áll és több programból, amihez ugyan nincs meg egyenlőre a forrás, de aki nem álmodik és nem tervez, akinek nincs célja, az nem tud mit megvalósítani. A program lényege, hogy az óvodák fejlesztésén túl, ami a beiskolázás első és megalapozó láncszemét jelenti az ukrán oktatási törvény által is garantált anyanyelvű fokozat az elemi iskola megerősítése lenne. A szülők számára az a vonzó elemi iskola, amely körülményeiben és tartalmában közel áll a család mentalitásához, törekszik a minőségi oktatásra, figyelembe veszik a szülők gyermeknevelés iránti elképzeléseit a pedagógia normák és elveken belül. Az elemi iskoláknál nemcsak a meglévők felújítására gondoltunk, hanem a hálózat kiterjesztésére, elsősorban azokon a településeken, ahol most indulnak a magyar óvodai csoportok, de még nincs anyanyelvű folytatási lehetőség, mert 1944 óta nem működik magyar iskola. A koncepció eleme természetesen az általános és középfokú, szakképzés megerősítése, valamint a felzárkóztatás, mint önálló program. A felzárkóztatásra elsősorban azokban az iskolákban lenne szükség, ahol az utóbbi években már többségbe került a roma, de magyar ajkú, azaz szakkifejezéssel élve a romungró diák. Ezen iskolák számára a felújítás mellett nagyobb figyelmet kell fordítani a szakmai fogások elsajátítására az ott tanulók felzárkóztatása és fejlesztése érdekében, hogy a társadalmi rétegek közötti tudásbeli különbség csökkenjenek és ezzel továbbra is biztosított legyen társadalmi egyensúly vidékünkön. A programok esetében, ahogy az elmúlt 30 évben most sem számíthatunk az ukrán államra. Korábbi tapasztalataink szerint még mindig aktuális azok az okok, amivel kéréseinket elhárítják: szegény, fiatal, háborús helyzetben lévő államként örülnek, ha az állam alapfunkcióit el tudják látni, az olyan nyalánkságokat, mint a kisebbségek igénye, kérése, majd akkor támogatni, ha megerősödnek. Kívánjuk, hogy ez minél hamarabb megtörténjen, lehetőleg még a mi életünkben. Mi nem akarunk mást, se többet, se kevesebbet, mint bármely szülő és pedagógus az országban és a világ bármely részén: jó minőségű oktatást biztosítani gyermekeink, és a ránk bízott nebulók számára. Ezért így ismét csak az a választás áll előttünk, hogy a jó Istenhez fordulunk akiről Széchényi szavaival élve tudjuk, hogy soha nem segít közvetlenül, mindig csak közvetve. Rajtunk eddig Isten közvetett segedelme mindig az anyaországból érkezett. Ezért köszönjük a Magyar Államnak, az állam vezetőinek, akik immár több mint egy évtizede saját gyermekként kezelnek minket, hogy mindent megtesznek értünk. Köszönjük a magyar kormánynak, hogy felkarolta kezdeményezéseinket, reményt és jövőt biztosít az iskoláinkban tanuló gyermekek számára, kiáll mellettünk a rá nehezedő legnagyobb nyomás ellenére is. Köszönjük a magyar adófizetőknek, akik szintén testvérnek tartanak, nem mondtak le rólunk, és nem sajnálják tőlünk azt a támogatást, amit lehet, soha nem tudunk visszafizetni, de ígérjük, hogy a nemzet javára, közös jövőnk érdekében használjuk fel. Kérjük Az Úr Istent, hogy segítse magyar nemzetünket, annak minden tagját, éljen bárhol is a világon, elsősorban a magyar Államot, hogy fejlődjön legalább olyan ütemben és lendületben, mint a múlt években a szebb jövőnk érdekében. Kérem Önöket ezen gondolatok jegyében is imádkozzanak karácsonykor, amely biztos elhozza a fényt, a világosságot. Áldott Karácsonyt, békés boldog sikerekben gazdag, új esztendőt kívánunk mindannyiunk számára.

Beregszász, 2018. december 15

2018. december 19. szerda 14:26
címkék:

Kapcsolódó galéria

Like ItGoogle ItTweet It