facebook share google share twitter share youtube chanel
  • Magyar
  • Ukrainian
  • English
KMPSZ
+380-3141-43259
info@kmpsz.uz.ua
www.kmpsz.uz.ua

A KMPSZ tiltakozik az oktatási törvény módosítása ellen

A Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) szeptember 19-én a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán tartotta tanévkezdő elnökségi ülését, melyen az elmúlt tanév lezárása és a jelenlegi tanév megkezdése mellett az elmúlt hetekben nagy port kavart új oktatási törvény megvitatását tűzték napirendre.

A Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség nyilatkozattal fordul Petro Porosenko elnökhöz, melyben kéri, hogy ne írja alá a kisebbségek oktatását ellehetetlenítő törvénymódosítási javaslatot. Ez ugyanis megfosztja a nemzeti kisebbségeket az anyanyelvükön való tanulás lehetőségétől, ami egyúttal a kisebbségek létét is veszélyezteti, nem is beszélve arról, hogy ellentmond Ukrajna alkotmányának és számos nemzetközi megállapodásnak is, mely Ukrajna és a szomszédos országok között jött létre.


Президенту України

Порошенко П. О.

Звернення – Протест

Закарпатське угорськомовне педагогічне товариство протестує проти статті 7 Закону України „Про освіту”, прийнятого Верховною Радою України 05.09.2017 р. Цей закон, нехтуючи положеннями Конституції України та міжнародними зобов’язаннями держави, позбавляє національні меншини можливості навчатися рідною мовою, чим ліквідує основи самого їх існування.

Право національних меншин, у тому числі болгар, молдаван, румун, словаків, угорців, на навчання рідною мовою випливає не лише з чинного законодавства України, йдеться про право, яке реалізовувалося на практиці протягом багатьох десятиліть, тобто представники нацменшин могли користуватися цим правом раніше в інших державних формаціях.

До введення обов’язкового тестування у центрах оцінювання якості знань, усі випускники шкіл Закарпаття з навчанням мовами національних меншин при вступі до ВНЗ рідної області складали всі іспити мовою навчання, а твір писали з літератури, яку вивчали, і мовою, якою навчалися. Тобто випускники українських шкіл – з української літератури, шкіл з румунською мовою навчання – з румунської літератури, російськомовних шкіл – з російської літератури, абітурієнти з угорськомовних шкіл – з угорської літератури. Такі правила прийому гарантували всім абітурієнтам рівні можливості при вступі. Оволодіння мовою навчання вищого навчального закладу перевіряли на співбесіді. Введення обов’язкового вступного іспиту з української мови та літератури на рівні рідної мови для випускників шкіл з навчанням мовою національних меншин на всі спеціальності можна вважати як звуження раніше досягнутих прав національних меншин, що суперечить принципу розвитку прав національних меншин та рівному доступу до ВНЗ як основному принципу Болонського процесу.

 Результати з української мови та літератури на Закарпатті є низькими тому, що вимоги з цих дисциплін для випускників шкіл національних меншин такі самі, як для учнів шкіл з українською мовою навчання, для яких українська мова є рідною і які всі предмети вивчали рідною мовою. У такому разі не виконується принцип рівного доступу до ВНЗ, що гарантується новим Законом «Про вищу освіту». Тому при тестуванні потрібно ставити інші вимоги щодо оцінювання знань учнів зі шкіл, де навчання ведеться мовами нацменшин.  У Гаазьких рекомендаціях щодо прав національних меншин на освіту чітко вказано: «Особи, які належать до національних меншин, повинні мати доступ до вищої освіти рідною мовою тоді, коли вони продемонстрували в цьому потребу та коли це підтверджено їх достатньою кількістю» (пункт 17). У Рамковій конвенції про захист національних меншин також вказується: «Сторони зобов’язуються створити особам, які належать до національних меншин, рівні можливості для доступу освіти всіх рівнів» (пункт 3, стаття 12).

Рекомендуємо переглянути державні стандарти та вимоги ЗНО з української мови та літератури для випускників шкіл з мовами навчання національних меншин, які бажають продовжувати навчання не на спеціальності «українська філологія», з урахуванням  того, що  українська мова та література для них не є рідною мовою, щоб був виконаний принцип рівності. Компетентність знання української мови перевіряти за міжнародними стандартами перевірки знань другої мови,  як це робиться у випадку інших мов, з яких організовує тестові випробування УЦОЯЗ.

Для інтеграції національних меншин в українське суспільство (а не в українську націю) потрібно синхронізувати педагогічну, суспільну, політичну мети системи навчання державної мови і дати рівні умови для розвитку мов національних меншин. Елементом реалізації цієї мети є володіння державною мовою із врахуванням того, що для меншин вона є другою мовою. Збереження мов меншин може реалізуватися тільки тоді, якщо їм гарантується рівність розвитку та використання у суспільстві. Необхідно усвідомити той педагогічний та психологічний факт, що у кожної особи є перша мова, якою вона почала розмовляти, якою думає, спілкується у сім'ї та своєму найближчому оточенні, а всі інші мови для неї є другими мовами. Мова – це, по-перше, засіб пізнання світу, по-друге – засіб спілкування в суспільстві.

Усім громадянам потрібно дати можливість вільно обирати мову, якою вони хочуть пізнавати реальність, як це гарантують законодавство та міжнародні зобов’язання України (Конституція України, Документ Копенгагенської наради Конференції щодо людського виміру НБСЕ, Рамкова конвенція про захист національних меншин та Європейська хартія регіональних мов або мов меншин, а також Рекомендація 1201 Парламентської Асамблеї Ради Європи, Декларація про принципи співробітництва між Української РСР та Угорською Республікою із забезпечення прав національних меншин, Договір про відносини добросусідства та співробітництва між Україною та Румунією, Угода між Україною та Республікою Молдова про співробітництво у забезпеченні прав осіб, які належать до національних меншин, Закон України «Про національні меншини в Україні», Декларація прав національностей України від 1991 року, Закон України «Про засади державної мовної політики»).

Вважаємо, що у цьому процесі варто звернутися до позитивних прикладів європейських країн. У Румунії у школах з навчанням мовами національних меншин румунська мова викладається як друга мова, тобто за іншою, ніж румунська для румун, методикою. Знання випускників шкіл з навчанням мовами національних меншин перевіряється саме згідно з цією методикою. У Сербії знання випускників середніх шкіл з сербської мови та літератури викладають і перевіряють диференційовано. Окрема програма та стандарти діють для тих випускників, для кого сербська мова є рідною, окрема програма та стандарти передбачені для тих національних меншин, мова яких близька до сербської (хорватів, русинів, українців), і зовсім інша програма та стандарти функціонують для національних меншин, мова яких значно відрізняється за структурою від сербської, тобто належить до зовсім іншої мовної групи (наприклад, албанська та угорська). У Словаччині теж є дитячі садки, школи, гімназії з українською мовою навчання. В Угорщині за фінансування уряду існують німецькі, словацькі, румунська, хорватська, болгарська, польська та словенська школи й гімназії, якими керують державні самоврядування національних меншин країни. В усіх школах та гімназіях угорська мова та літератора є обов’язковими (також на випускних екзаменах), але вивчаються ці дисципліни як іноземні. А решта предметів протягом усіх 12 років вивчаються рідною мовою нацменшини. В Угорщині немає української школи через те, що немає компактного місця проживання українців, вони проживають у країні розпорошено.

Функціонує недільна школа при Державному самоврядуванні українців Угорщини, і цього року цей орган спробував відкрити перший український клас при угорській школі, практично в центрі міста Будапешт. Згідно з інформацією, наданою головою українського самоврядування в Угорщині, у класі почала навчальний рік 1 (одна) дитина.

Звертаємося до Президента України з проханням не підписувати Закон України „Про освіту”, який загрожує основам збереження національних меншин, в тому числі і закарпатських угорців.

19 вересня 2017 р. м. Берегово

Президія ЗУПТ


Tiltakozó nyilatkozat

A Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség tiltakozik az Ukrán Legfelsőbb Tanács által 2017. szeptember 5-én elfogadott oktatási törvény 7. cikkelye ellen. A törvény az ország alkotmányát és nemzetközi vállalásait semmibe véve erősen korlátozza a nemzeti kisebbségeket az anyanyelvű tanulás lehetőségében, amivel létalapjukat veszélyezteti.

A nemzeti kisebbségek, közöttük a bolgárok, moldávok, románok, szlovákok, magyarok jogát az anyanyelvű oktatáshoz nemcsak a hatályos ukrán törvények garantálják: ezek több évtizede gyakorolt jogok, azaz a nemzeti kisebbségek anyanyelvű oktatása, korábban más állami formációkban már biztosított volt.

A kötelező külső független tesztelés bevezetése előtt a kárpátaljai nemzeti kisebbségi iskolák végzősei a megyében működő felsőoktatási intézmények felvételi vizsgáit anyanyelvükön tehették le, és az oktatás nyelvéből írták a kötelező felvételi fogalmazást irodalomból. Ennek megfelelően az ukrán iskolák végzősei ukránul, a román nyelvű iskolák végzősei románul, az orosz iskolák érettségizői oroszul, a magyar tannyelvű iskolák felvételizői pedig magyarul felvételizhettek és ukrán, román, orosz, magyar irodalomból írhatták a kötelező felvételi dolgozataikat. Az ilyen felvételi szabályzat egyenragú bejutási lehetőséget biztosított minden felvételizőnek. A felvételizők tudásszintjét a felsőoktatási intézmények tannyelvéből interjú alapján értékelték. Azzal, hogy a nemzeti kisebbségi iskolák végzősei számára kötelezővé tették, hogy a felsőoktatási intézmények minden szakán a felvételi tesztvizsgák ukrán nyelvből és irodalomból legyenek, a nemzeti kisebbségek korábban elért jogait csorbították, amely ellentmond a kisebbségi jogok fejlődési elvének és a felsőoktatáshoz való egyenrangú hozzáférési jognak, ami a bolognai folyamat alapelve.

Az ukrán nyelv és irodalom független attesztációs vizsgákon Kárpátalján azért születnek gyenge eredmények, mert a nemzetiségi iskolák végzőseivel szemben ugyanolyan követelményeket támasztanak, mint az ukrán anyanyelvű diákokkal szemben. Tőlük is azt követelik, hogy olyan szinten tudják a tananyagot, mint azon diákok, akiknek ez az anyanyelvük, a tantárgyakat az anyanyelvükön tanulják és ukrán bölcsész szakra szeretnének felvételizni. Ily módon megszegik a felsőoktatási törvény által garantált egyenrangú hozzáférés elvét. Az egyenlő hozzáférés elvének biztosítása érdekében az ukrán nyelv és irodalom tesztvizsgán más követelményeket kellene szabni a nemzeti kisebbségi tannyelvű iskolák diákjaival szemben, mint azoknak, akiknek ez anyanyelvük. A nemzeti kisebbségek oktatási jogaira vonatkozó hágai ajánlások 17. cikkelye  kimondja: „A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek számára biztosítani kell anyanyelvükön a felsőoktatáshoz való hozzáférést, ha erre vonatkozó igényüket kinyilvánították, és ha ezt megfelelő létszámuk indokolja”.  A Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Keretegyezmény ugyancsak kimondja: „A Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy előmozdítják a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek számára az oktatás minden szintjén a hozzájutás esélyegyenlőségét.” (12. cikk, 3. pont)

Javasoljuk, hogy a nemzeti kisebbségi tanintézetek azon végzősei számára, akik nem „ukrán filológia” szakon szeretnék folytatni felsőoktatási tanulmányaikat, ukrán nyelv és irodalomból más szabványokat és követelményeket alkalmazzanak, vegyék figyelembe, hogy az ukrán nyelv és irodalom ezen diákok számára nem anyanyelvi tárgy. Ezzel az eljárással biztosított lenne az esélyegyenlőség elve továbbtanulásukor. Az ukrán nyelvi kompetenciát a második nyelv értékelésének nemzetközileg alkalmazott szabványa alapján kellene végezni, ahogyan az más nyelvek esetében történik az Ukrán Oktatásminőség-értékelő Központ által szervezett tesztvizsgákon.

A nemzeti kisebbségek ukrán társadalomba (és nem az ukrán nemzetbe!) történő integrálásához arra lenne szükség, hogy az állami nyelvoktatás pedagógiai, társadalmi, politikai céljait szinkronizálják, és egyenlő feltételeket biztosítsanak a nemzeti kisebbségek nyelvének fejlődéséhez. E célok megvalósításának egyik eleme az állami nyelv elsajátítása, annak figyelembe vételével, hogy a kisebbségek számára az állami nyelv a második nyelvet jelenti. A kisebbségek nyelvének megőrzése csak úgy valósítható meg, ha szavatolják fejlődésének egyenjogúságát és közösségi használatát. Feltétlenül tudatosítani kell azt a pedagógiai és pszichológiai tényt, hogy minden embernek egy anyanyelve van, amelyen először tanult meg beszélni, amelyen gondolkodik, amellyel, családjával, közvetlen környezetével érintkezik, és minden egyéb nyelv számára második nyelvnek számít. A nyelv mindenekelőtt a világ megismerésének és csak másodsorban a társadalmi érintkezésnek az eszköze.   

Lehetővé kell tenni minden állampolgár számára, hogy szabadon választhassa meg azt a nyelvet, amelyen a valóságot meg akarja ismerni, ahogyan azt Ukrajna jogszabályai és nemzetközi vállalásai előírják (Ukrajna Alkotmánya; az EBESZ Emberi Dimenziók Konferenciája Koppenhágai Értekezletének Dokumentuma; Keretegyezmény a Nemzeti Kisebbségek Védelméről;  A Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája; az Európa Tanács 1201. Parlamenti Közgyűlésének Ajánlásai; Nyilatkozat az Ukrán SZSZK és a Magyar Köztársaság közti együttműködés elveiről a nemzeti kisebbségi jogok biztosítására; Az Ukrajna és Románia közti jószomszédi kapcsolatokról és együttműködésről szóló szerződés; az Ukrajna és Moldovai Köztársaság közötti együttműködési szerződés a nemzeti kisebbséghez tartozó személyek jogainak biztosításáról; „Az Ukrajnában élő nemzeti kisebbségek jogairól” szóló ukrán törvény; Ukrajna nemzetiségi jogainak nyilatkozata (1991); „Az állami nyelvi politika kezdeményeiről” szóló törvény).

Úgy véljük, e folyamat során érdemes az európai országok pozitív példáira figyelni. Romániában a kisebbségi tannyelvű tanintézetekben a román nyelvet idegen nyelvként oktatják, vagyis más módszerrel, mint a román gyerekeket oktató román tannyelvű iskolában. A diákok tudását is e módszer szerint ellenőrzik. Szerbiában a szerb nyelvi és szerb irodalom oktatását és e tantárgyak elsajátításának ellenőrzését differenciáltan végzik. Külön tanterv és szabvány van a szerb anyanyelvűek számára, külön tantervet és szabványokat alkalmaznak azon nemzeti kisebbségek számára, akiknek anyanyelvük rokon a szerb nyelvvel (horvátok, ruszinok, ukránok), és teljesen más tantervek és szabványok vannak azon nemzeti kisebbségek számára, amelyek nyelve struktúrálisan lényegesen különbözik a szerb nyelvtől, azaz teljesen más nyelvi csoportokhoz tartoznak (például az albán és a magyar nyelv). Szlovákiában szintén vannak ukrán tannyelvű óvodák, iskolák, gimnáziumok, ahol a szlovák kivételével minden tárgyat anyanyelvükön tanulnak. Magyarországon állami fenntartású német, szlovák, román, bolgár, lengyel, szlovén tannyelvű iskolák és gimnáziumok működnek, amelyeket az országos nemzeti kisebbségi önkormányzatok irányítanak. A magyar nyelv és irodalom oktatása minden iskolában és gimnáziumban kötelező (a kibocsátó vizsgákon is), de e tantárgyakat idegen nyelvként oktatják. A többi tantárgyakat a tanulók 12 éven át a nemzeti kisebbség nyelvén sajátítják el. Magyarországon csak azért nincs ukrán tannyelvű iskola, mert az országban szétszórtan, nem egy tömbben élnek ukránok. A magyarországi Ukrán Országos Önkormányzat vasárnapi iskolát működtet, az idén pedig az ukránok országos szervezete egy magyar iskola mellett ukrán tannyelvű osztályt szeretett volna indítani Budapest központjában. A magyarországi ukránok országos vezetőjének nyilatkozata szerint szeptemberben 1 (egy) tanuló kezdte el itt a tanulást.

Azzal a kéréssel fordulunk Ukrajna elnökéhez, hogy ne írja alá az oktatásról szóló ukrán törvényt, amely veszélyezteti a nemzeti kisebbségek, köztük a kárpátaljai magyarok megmaradását.

A KMPSZ elnöksége

2017. szeptember 21. csütörtök 13:42
címkék:
Like ItGoogle ItTweet It