A Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség javaslatai

1. Az új oktatási törvény vonatkozásában a Velencei Bizottság egyetlen javaslatát sem vette figyelembe eddig Ukrajna Oktatási és Tudományos Minisztériuma. A megjelent tervezetek inkább a jogok és lehetőségek további szűkítését, korlátozását irányozzák elő.

Néhány észrevétel és emlékeztető a jelenlegi helyzettel kapcsolatban a közoktatásban.

2. Az anyanyelvi oktatás terén biztosítsák a meglévő jogok megtartásának lehetőségét, ne szűküljön az anyanyelvi képzés lehetősége és minősége. Biztosítsák a magyar nyelvű tankönyvellátást minden tantárgyból az oktatás minden szintjén az óvodától a középiskoláig.
3. Az óvodai képzés számára, amelyet anyanyelven lehet folytatni, dolgozzák ki – vagy engedélyezzék azt a KMPSZ szakembereinek – az anyanyelvi, népismereti képzés tantervét, annak módszertani bázisát állami szinten, mert ez egyelőre állami szinten nem támogatott.
4. Az elemi iskolai szinten:
   1. A jelenlegi szabvány nem teszi lehetővé a kisebbségi iskolák esetén, hogy az ukrán iskolákhoz hasonló szinten oktassák az idegen nyelvet, vagyis vagy egyáltalán nincs órakeret idegen nyelvre, vagy csak kevesebb óraszámban. A korábbi gyakorlat szerint a nyelvek oktatására szánt óraszám konkretizálta, nyelvenként hány óra fordítható az ukrán, a nemzetiségi (magyar) és az idegen nyelv tanítására. Ezt úgy módosították, hogy egy óraszámkeretet adtak a nyelvekre, majd egy másik rendelettel rögzítették, hány órában kötelesek tanítani az ukránt, ami a keret több mint a felét elveszi. A maradék óraszámon osztozhat a magyar és az idegen nyelv. Ilyen szűk óraszámban vagy csak az anyanyelvet, vagy csak az idegen nyelvet lehetne tanítani megfelelőképpen. A minisztérium a levelezéseink kapcsán egyértelművé tette, hogy mi dönthetünk, hogy idegen nyelvként a magyart, vagy mondjuk az angolt választjuk, mindkettő európai nyelv. Ezzel megkérdőjelezik a kisebbségek anyanyelvének jogi státuszát, azt a külföldi nyelvek kategóriájába sorolják, mintha bevándorlók lennénk saját szülőföldünkön. Javasoltuk, hogy növeljék a kisebbségek számára a nyelvi keretet annyival, amennyi az idegen nyelvre fordítható óraszám az ukrán iskolákban. Így az ukránt, az anyanyelvet és az idegen nyelvet ugyanolyan óraszámban tanulnák, mint az ukrán iskolákban, igaz, a magyar tagozaton nagyobb lenne 2-3 órával a diákok heti megterhelése, de ezt a szülők vállalják, sőt kérik. Erre a válasz az volt, hogy ezt a gyerekek egészsége érdekében nem tudják engedélyezni, egyébként is az állami költségvetésből minden gyerekre egyforma összeget költhetnek, ha a magyar iskolások többet kapnak, csorbul az ukránok joga.  
   2. Az elfogadott szabvány ukrán nyelvből nem veszi figyelembe a kisebbségi nyelv sajátosságát, és teljesen irreális követelményrendszert tartalmaz. Nem az integrációt segíti a tanmenet, hanem az asszimilációt.

Javaslatunk:

Az elemi osztályokban tegyék kötelezővé a második osztálytól kezdve az idegen nyelv oktatását ugyanúgy, mint az ukrán iskolák esetében, heti 2-3 órában, ahogy az ukrán tagozatokon.  Ennek érdekében növeljék a kisebbségek számára a nyelvi keretet annyival, amennyi az idegen nyelvre fordítható óraszám az ukrán iskolákban. Így az ukránt, az anyanyelvet és az idegen nyelvet ugyanolyan óraszámban tanulnák, mint az ukrán iskolákban, igaz, a magyar tagozaton nagyobb lenne 2-3 órával a diákok heti megterhelése, de ezt a szülők vállalják, sőt kérik.

5. Az általános iskolai szinten:
   1. Az általános iskola végére a tantárgyak 40%-át kellene oktatni államnyelven: ez teljes diszkrimináció, ellehetetleníti a minőségi képzését a közismereti tárgyak esetén. Egyrészt az elemi és általános iskolai átmenetnél azonnali nyelvváltást feltételez, ami pedagógiai nonszensz szinte minden tantárgy esetén. Vagyis, ha elemi iskola szintjén magyar nyelven tanulta a természetrajz tantárgyat a gyermek, akkor a következő évtől hogyan lehetne minőségesen oktatni a földrajzot vagy biológiát ukránul.
   2. Az az elvárás, hogy a közismereti tárgyak oktatásánál a szaktanár készítse fel a diákokat az esetleges nyelvváltásra is a következő évtől, szintén teljesen abszurd ugyanolyan óraszám keretében, és a minőség romlásához vezet.
   3. Amennyiben nem ukrán nyelvi környezetben él a tanuló, teljesen irreális elvárásokat támasztanak az ukrán nyelv elsajátítása szempontjából, hiszen B2-es szintű, egyes tervek C1-es szintű ukrán nyelvismeretet várnak el egy magyar átlagos általános iskolai végzőstől. Mindezt úgy, hogy a jelenlegi tanmenetek egyáltalán nem a nyelvi kompetenciák fejlesztésére, a kommunikációra irányulnak, hanem szinte kizárólag grammatikai szabályok és azok alkalmazásának oktatását irányozzák elő, mintha a tanulók már beszélnének ukránul. Az ukrán irodalom oktatása identikus a nemzetiségi és kisebbségi iskolások esetén, így irreális annak minőségi teljesítése, ráadásul a világirodalmat, amelyet eddig a magyar irodalom keretén belül tanították, most ukrán nyelven tervezik tanítani.
   4. Az oktatási tárca nem tett lépéseket az államnyelv oktatásának megreformálása céljából, a jelenlegi rendszer alapvetően nem teszi lehetővé az államnyelv elsajátítását kisebbségi iskolarendszerben a közoktatás szintjén.

 Javaslataink:

Az ukrán nyelvi oktatás minőséges biztosítását nem az óraszámok növelésében látjuk, hanem a szabványok, az ezekhez csatlakozó programok átdolgozásában, az adott kisebbség nyelvi sajátosságát figyelembe véve. Illetve elengedhetetlen a megfelelő didaktikai ellátottság biztosítása: korszerű tankönyvek, munkafüzetek, iskolai szótárak (ezek vannak, de nem az ukrán második mint nyelv oktatáshoz), szakszótárak, stb. Ukrajna függetlensége óta nem készült állami költségvetésből sem akadémiai, sem iskolai kéziszótár. Amiből iskoláinkban dolgozunk, azt az UNE és a II. RFKMF tanárai készítették, és a magyar állam pénzén adták ki. Első lépésben az akadémiai nagyszótárt kellene kidolgozni, majd erre alapozva a többit, és lehetőleg állami finanszírozásban.

A magyar nyelv és irodalom oktatásának megtervezésekor vegyék figyelembe az alábbiakat:

• a tantervi programokat és követelményrendszert igazítsák az anyaországi tantervekhez és követelményrendszerhez;
• a szakirodalom és a tankönyvek biztosítása érdekében tegyék lehetővé, hogy a magyar tannyelvű oktatási intézmények a magyarországi tankönyveket és munkafüzeteket adaptálhassák és használhassák az oktatásban.

A nemzeti identitás megőrzése és az önismeret fejlesztése céljából a kötelező órakeret terhére vezessék be a magyar népismeret tantárgy oktatását heti 1-1 órában az 5–6. osztályokban és a magyar nép története tárgyat a 7–8–9. osztályokban szintén heti egy-egy órában. A KMPSZ kidolgozta és kiadta a magyar nép története, a magyar zene története című tanterveket, tankönyveket.  Kérjük, hogy engedélyezzék ezek beiktatását a hivatalos tanrendbe.

6. Középiskolai szinten.
   1. Az új középiskola törvénytervezet a jelenlegi helyzeten nem kíván jelentősen változtatni, bár kétszintű záróvizsgát irányoz elő államnyelvből, de a tervezett szabvány újra a felsősfokú C1 nyelvvizsga szintjével identikus. Mindeközben a tervezett szabványok maradnak a régiek, nem ismertek kezdeményezések új szabvány, új módszertan kidolgozására.
   2. Amennyiben nem változna az elemi iskolai szinten az idegennyelv-oktatás koncepciója, úgy általános iskolában a magyar gyerekek vagy újra nem tanulhatnak pl. angol nyelvet, esetleg úgy kellene becsatlakozniuk ebbe a képzésbe, hogy előzőleg nem is tanulták azt a nyelvet.
   3. Az államnyelv ismeretét jelenleg olyan érettségi-felvételi vizsgával mérik a kimenetelnél, amely egyben felvételi vizsga ukrán filológiai képzésre, egy C1 típusú tudásszintnek felel meg. A tesztek nem a nyelvi kompetenciákat mérik, hanem javarészt a grammatikai ismereteket, a leendő bölcsészektől elvárt szinten. A múlt tanévben a kisebbségi iskolák végzőseinek alacsonyabb érvényességi ponthatárt állapítottak meg, de ez nem vonatkozott a nyelvi kérdéscsoportra, aminek eredménye viszont bekerül az érettségi bizonyítványba, ezért sokan nem tanulhattak tovább, mert nem érték el a megfelelő pontszámot.
   4. A középiskola képzési szinten az az elvárás, hogy a tantárgyak 60%-át oktassák ukrán nyelven, ezen iskolák megszűnését vagy a minőség jelentős romlását eredményezi. A középiskolai szinten ezt határozottan elutasítjuk és a meglévő jogok teljes korlátozásaként értelmezzük: ez az asszimilációt segítő kényszerítő eszköz.

Javaslatunk:

Tegyék lehetővé a külső független felmérést anyanyelvből is, vagy a magyarországi középszintű érettségi letételét Kárpátalján. A magyar érettségi követelményrendszerét és tartalmát igazítsák az anyaországi érettségi követelményrendszeréhez.

Minden tantárgyból továbbra is biztosítsák a magyar nyelvű érettségi/felvételi teszteket a szaktárgyakból.

Az oktatási törvény által előirányzott oktatási szubvenció félelmeink szerint igen hátrányosan fogja érinteni a kisebbségi iskolákat. A szaktárcának figyelembe kellene vennie, hogy a legtöbb kisebbség esetén ugyanolyan követelményeket szabni pl. a minimális osztálylétszámokhoz, mint a többségi nemzet esetén, a legtöbb településen az adott iskolák megszüntetését jelenti majd. Hiszen alig van olyan magyar település, a városokat leszámítva, ahol pl. középiskolai szinten (10–11. osztályok) tudnak biztosítani legalább 40 tanulót.  Hasonlóan aggasztó a helyzet az általános iskolákkal is. Itt a szaktárcának, sok más európai gyakorlatot figyelembe véve, pozitív szorzókat kellene alkalmazni a kisebbségi oktatást biztosító tanintézmények fenntartását illetően.

 

7. Felsőoktatás

7.1. Továbbra sincs lehetőség arra, hogy az oktatás nyelve kisebbségi oktatás esetén része lehessen a központi érettségi rendszernek. Ugyan engedélyezve van belső érettségi, azonban ez nem az állami érettségi-felvételi rendszer része. Nincs lehetőség anyanyelvből tett érettségit egyetemi felvételi eljárásban kérni. Lehet vizsgatárgy az angol, német, francia, spanyol nyelv, de sem a román, sem a szlovák, sem a magyar nem lehet központi érettségi-felvételi tárgy, bár ezek mind az EU hivatalos nyelvei.

7.2. Az új felsőoktatási törvény ellehetetleníti a kisebbségi felősoktatást is, még a magánegyetemek esetén is. Mert a kimeneteli külső vizsgarendszer csak ukrán nyelven engedélyezné a mérést. Azaz, ha magyarul tanult is valaki a felsőoktatásban, a záró felméréseket mégis ukrán nyelven kellene teljesítenie, ami jelentős hátrányba hozza a magyar felsőoktatásban lévőket.

7.3. Az új felsőoktatási törvény a magánegyetemek autonómiáját azzal is korlátozni kívánja, hogy csak olyan személy töltheti be a rektori pozíciót, akinek az ukrán állam hagyta jóvá a rangját, beosztását (pl. docens). Ez szintén jelentősen eltér az európai normáktól.

7.4. A felsőoktatási törvény akkreditációs eljárása továbbra is szélsőséges normákat tartalmaz. A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola például azért nem tudja akkreditáltatni az óvodapedagógia szakot, mivel nincs megfelelő nagydoktori címmel rendelkező személy, akinek az alapképzettsége is óvodapedagógus lenne.

7.5. A magánegyetemek munkáját megnehezíti a külföldön szerzett diplomák, tudományos fokozatok honosítási eljárása. Ebben sem tapasztalunk pozitív elmozdulást

Javasoljuk:

Tegyék lehetővé, hogy magyar nyelvből is tehessenek érettségi/felvételi vizsgát a független vizsgaközpontokban. Továbbra is biztosítsák a magyar nyelvű felvételi/érettségi lehetőségét minden szaktárgyból.

A magánegyetemek esetén továbbra is biztosítsák, hogy az oktatás nyelvét a fenntartók válasszák meg, és ennek megfelelően a kimeneti számonkérést is az oktatás nyelvén tegyék.

Az akkreditációs normákat az európaiakhoz igazítsák. A honosításról új egyezményt kellene kötni Magyarországgal.